Veronica Roth - A beavatott

Van, hogy az embereknek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés.

Író: Veronica Roth

Cím: A beavatott (Divergent)

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.

Sorozat: Divergent (1.)

Kiadás éve: 2012 (2011)

Fülszöveg:

EGYETLEN DÖNTÉS

alapján megtudhatod, kik az igaz barátaid. 

EGYETLEN DÖNTÉS

meghatározhatja az értékrendedet. 

EGYETLEN DÖNTÉS

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges.

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL.

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chichagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő a tagok számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is.

!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY .!

A történetről:
Ismét egy olyan könyv, amit Fanni ajánlt. Mondjuk az ajánlás enyhe kifejezés. Megállás nélkül áradozott a könyvről, a filmről és Négyesről. (Valahogyan olyan volt a felállás, mint a Milyen is a boldogság? című könyvnél.)
Amikor a könyvből film is készül, előbb mindig megnézem a filmet és aztán olvasom el a könyvet. Ez most sem volt másképp. Hirtelen felindulásból néztem meg a filmet és rögtön beleszerettem - nem csak Négyesbe. Annyit már most elmondok, hogy nekem a könyvek általában jobban tetszenek, mint a filmek de kivéve két alkalmat. Az Éhezők viadalát és A bevatottat. A filmben valahogy eseménydúsabbak a dolgok és sokkal több minden is történik.
Na de a könyv. Chichagóban járunk, ahol öt csoportra van osztva a népesség: Őszinték, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak, Műveltek. Amikor egy személy - jelen esetben Beatrice és testvére is - betölti a tizenhatodik életévét el kell dönteni, hogy melyik csoportba akar tartozni. Ez a döntés határozza meg életük hátralévő részét.
Történet főhősnője Beatrice Prior, aki alkalmassági vizsgáján ijesztő ténnyel szembesül: nem lett egyértelmű az eredmény. A vizsga szerint egyszerre több csoportba is sorolható. Beatrice teljesen kétségbe esik és nem tudja, hogy mi tévő legyen. Nem akar továbbra is Önfeláldozóként élni, ám fél attól, hogy szülei mit fognak szólni, ha csoportot vált.
Beatrice végül mikor oda kerül a sor a Bátrak csoportját választja, akik már rögtön az első napon életveszélyes kihívások elé állítják őt és az újakat. Új szabályokat szabnak és különböző kihívásokon kell résztvenniük, hogy megtudhassák ki az, aki megérdemli, hogy valóban a Bátrak csoportjához tartozzon. Beatrice úgy érzi előző csoportja miatt még többet kell bizonyítani, mint a többieknek.
A kiképzés napjain barátokra lel, akik mellette állnak és mindenben segítik Őt - ez a könyvben viszont jobban megmutatkozik, mint a filmben. A könyv és a film is tele van izgalmakkal és váratlan fordulatokkal.
De persze nem is lenne kerek a történet, ha nem lenne benne valamilyen románc. Négyes már a könyv/film első felében megjelenik bár nem a legbarátságosabb szerepben. Négyes a felelős az újoncok felkészítéséért. Beatrice - későbbiekben Tris - próbál hozzá közeledni, de Négyes folyton elutasítja valamilyen formában, annak ellenére, hogy hisz a lányban.
Aztán egy felkészítés folyamán igazán csak összemelegednek innentől pedig szembe kerültönk egy love story-val, mindenféle akcióval megspékelve.
Maga a könyv eredeti, magával ragadó és nagyon tetszenek a karakterek. Négyes örök szerelmemmé vált - mint Négyes, mint Theo James formájában. Veronica Rooth igazán jól összehozta a könyvet. Minden van benne: harc, elfogadás, küzdés, barátság, kitaszítás, szerelem és még sorolhatnám. Minden, amire szükség van.
Az biztos, hogy sem a könyv sem a film nem hagyja unatkozni az embert. A történet során ráadásul sok titokra fény derül, ami arra készteti az olvasót és a nézőt is, hogy hangosan kiabáljon: Tudtam! Én megmondtam!
Ha tehetitek mindenképp olvassátok el és nézzétek is meg!


A szereplőkről:
Beatrice "Tris" Prior:
Tris a kezdetektől megfogott. Pontos magyarázatot nem tudnék adni miért de nagyon szerettem és valahogyan azonosulni is tudtam vele. Ahogy próbál megfelelni szüleinek miközben magának is. Ahogyan saját érdekeit nézve dönt, próbálja leküzdeni eddigi értékrendjét azért, hogy azok között érezze otthon magát, akikkel kell.
Nagyon tetszik, hogy annak ellenére, hogy nem mondja magát Önfeláldozónak mégis próbál mindenkin segíteni és simán bevállalja más helyett a büntetést csak azért, hogy megvédje a másikat. Szerintem rettentő aranyos az, ahogyan Négyeshez viszonyul, majd mikor a félelmeivel kell szembenéznie mégis Négyis is szerepel közöttük. Igazából végig vigyorogtam azt a részt a könyvben és a filmben is - elég hülye vagyok, tudom.
Tris nagyon-nagyon szerethető és szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a kedvenc női karakterem lett. (Nem tudom mi van de mostanában akárhány könyvet olvasok, mindben szeretem a lány karaktereket is. Fejlődöm.)

Négyes/Tobias:
Négyes igazi vezető egyéniség, ami már rögtön a történet elején megmutatkozik.
Nagyon tetszett benne, ahogyan a Bátrak régi értékrendje mellett próbál kiállni és annak ellenére, hogy keménynek kell lennie vannak pillanatok mikor elpuhul - nyílván Tris társaságában.
Amikor a félelmeit láthatjuk az valami fenomális adrenalin löket még az olvasónak és a nézőnek is. Mondjuk a félelmeinek feltárását könyvben sokkal jobban szerettem és szerintem sokkal izgalmasabb volt. A történet során minél inkább megismerjük Négyest annál inkább a szívünkbe zárjuk mind félelmei, mind személyisége miatt.
Négyes egy olyan karakter, akiért minden lány oda van - szerintem. Ráadásul a filmben Négyest alakító Theo James teljesen tökéletes a szerepre. Egyszerűen imádni való. Oké, kezdek elszállni.


Értékelés:
Borító: Mivel két borítót láttam eddig mind a kettőt pontozom.
Az, amit felül láthattok: 9
A másik borító: # 10/10
Történet: 10/9 (csak a könyvet néztem)
Szereplők: 20/20

Az önzetlenség és a bátorság nem sok különbözik egymástól.

A könyv további részei:
- A lázadó
- A hűséges

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg nekünk az e-mail címed!

Jennii T.

 

Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna

Anna gyilkos, de mégsem gonosz. A lány ölt, de nem akar ölni.

Író: Kendare Blake
Cím: Vérbe öltözött Anna (Anna dressed in Blood)
Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft.
Sorozat: Anna (1.)
Kiadás éve: 2012 (2011)

Fülszöveg:
A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, várszomjas és bosszúálló halottak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét...

!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY .!

A történetről:
Erre a könyvre is úgy találtam rá, mint az Üvegtrónra. A fülszöveg alapján szinte rögtön beleszerettem a könyvbe és alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni.
Ahogyan a borítón is olvashatjuk, magával ragadó. Pontosan így van. Ha elkezded egyszer ezt a könyvet olvasni képtelen vagy addig letenni míg be nem fejezed.
Kezdjük rögtön ott, hogy az egész Cas - vagyis a fiú - szemszögéből van írva. Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik fiú szemszögből vannak írva mert mindig sokkal érdekesebbnek találom Őket.
A történet az fantasztikus. Van benne izgalom, borzongás, akció és persze romantika. Nagyon nagyon tetszik, hogy hiába tinédzserekről szól akkor sem az a nyálas, csöpögős romantika van jelen. Visszafogott, aranyos és erős érzelmekről olvashatunk, ami nagyon megmelengeti az olvasó szívét. Már csak azért is mert a párosunk elég bizarr. A szellemvadász és a szellem.
A történet elég egyszerű. Cas megörökölte apja hivatását miszerint olyan szellemeket kell "megölnie", akik veszélyt jelentenek az élők számára. Ám mikor Anna a következő a kiírtandó szellemek sorában Cas-ben meginog valami. Érzi, hogy Anna más. Érzi, hogy Anna többet jelent számára. Illetve Anna is teljesen másképp tekint Cas-re, mint azokra, akik már beléptek egyszer házába - és végzett is velük.
Cas mindent megtesz annak érdekében, hogy eltüntesse Annát az élők földjéről, de mégis képtelen vele végezni. Tragédiák sorozata következik aztán, fény derül jó pár titokra és a múltra, ami még inkább erősíti Anna iránt táplált érzelmeit.
Pontosan, a két fiatal egymásba szeret.
Amit én hiányoltam a könyvből azok a bensőséges beszélgetések, amik Anna és Cas között folytak le, ami miatt egymásba is szerettek. Nekem nagyon hiányzott az, hogy nem olvashattam olyan jeleneteket, amiben csak ketten voltak. Vagyis volt egy-két rész, de szerintem többet is lehetett volna írni.
Aztán itt vannak még a barátságok és összetartások, amik csak még élvezhetőbbé és szerethetőbbé teszik a történetet. Carmel és Thomas roppant szerethető karakterek és szerintem minden olvasó elgondolkozik azon, hogy milyen jó lenne, ha neki is lenne két ilyen barátja, mint Ők. Vagy éppen felismerik a saját barátaikat bennük. 
Összességében remek könyv, amit mindenkinek érdemes elolvasni.
Azok, akik vágynak egy kis izgalomra és egyben romantikára mindenképp olvassák el Anna és Cas történetét.

A szereplőkről:
Theseus Cassio Lowood (Cas) : 
Roppant megnyerő, laza, humoros, bátor és erőteljes személyiség. Én nagyon nagyon megszerettem a történet során. Imádom a humorát és az elszántságát.
A lányok a könyv elolvasása után szerintem titkon vágynak egy saját Cas-re, aki annyira harcolna értük, mint Ő Annáért.
Nagyon tetszik az, ahogyan ragaszkodik Annához és, ahogyan minden erejével azon vagy, hogy segítsen neki. Tetszik, ahogyan egy idő után viszonyulni Carmel-hez és Thomas-hoz. 
Aki elfogja olvasni vagy már elolvasta ezt a könyvet meg fogja érteni/érti azt, amiről beszélek.
Cas remek srác, akibe mindenki már az elején beleszeret.

Anna Korlova:
Annak ellenére, hogy az elején Anna a gonosz, aki mindenkit legyilkol, aki csak az útjába kerül nagyon szerethető karakter, és én nagyon is szeretem.
Komolyan megremegtette a szívemet, ahogyan Cas-hez viszonyult és komolyan alig tudtam visszatartani a sírást, amikor visszajátszották az emléket, hogyan halt meg. Rettentően szívszorító Anna története és a jelene.
Öl pedig nem akar. Egy olyan testben él küzdve egy másik lélekkel, ami nem Ő. Ahogyan próbálja visszatartani a gyilkoló énjét Cas társaságában annyira... nem is találom rá a megfelelő szót.
Ha Anna élő lenne tökéletes párost alkotnának Cas-el és alkotnak is.
Ők az új kedvenc párosom. Anna pedig bekerült a kedvenc-női-karakterek listámra.

Carmel Jones és Thomas Sabin:
Eleinte mind a ketten idegesítettek de minél többet tudtam meg róluk és minél jobban megismertem Őket, annál jobban kezdtem megszeretni Őket. Amennyire nem szerettem Őket az elején már annyira szerettem Őket a végén.
Nagyon szerettem, hogy mindenben segítettek vagy próbáltak segíteni Cas-nek és soha nem hagyták magára.
Igaz barátok, akiket érdemes megbecsülni. Mind a könyvbéli karakternek, mind pedig azoknak, akiknek az életben vannak ilyen barátaik.

Értékelés:
Borító: 10/10
Történet: 10/10
Szereplők: 30/30

Én nem vagyok a herceg, Ő nem Csipkerózsika. Én gyilkosságok halott áldozatait gyilkolom, Ő élő embereket szaggat darabokra, csontokat tör és öldököl.

A könyv további részei:

- A rémálmok lánya

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg nekünk az e-mail címed!

Jennii T.

Sophie Kinsella - Tudsz titkot tartani?

Néha okosabb együtt úszni az árral, és azt tenni, amit a pillanat sugall.

Író.: Sophie Kinsella

Cím.: Tudsz titkot tartani? (Can you keep a secret?)

Kiadó.: Kelly
Sorozat.: -

Kiadás éve.: 2006

Fülszöveg.:

Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára… Emma olyan, mint bármely lány a világon. Neki is vannak titkai.

Mit nem tud róla a mamája:

1. A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében.

6. Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem.

Mit nem tud róla a fiúja:

1. A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány.

2. Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi.

Mit nem tudnak róla a kollégái:

4. Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta).

5. Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig).

Titkok, amelyeket egyetlen emberfiának se árulna el:

3. Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja.

8. Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre.

9. Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt.

– Nem másztam hegyet, nem tetováltattam semmit a bőrömre, még azt sem tudom, van-e egyáltalán G-pontom…
– Bocsánat, mit mondott? – kérdi hökkenten a pasi, de a hangja alig jut el a tudatomig.

!.VIGYÁZAT SPOILER VESZÉLY.!

A történetről.:

Vegyünk egy retek unalmas napot. 

Azt hiszem mindenki el tudja képzelni. A kollégiumi szobában fekszel és arról panaszkodsz, hogy nincs egy jó könyved, amit el tudnál olvasni, holott 43 könyv vár az e-book olvasódon arra, hogy elolvasd. Ekkor jön az a drasztikus lépés, hogy fél év kihagyás után fellépsz Scribd-re és keresgélsz.

Én magam is így tettem. Fél órás keresés után szembe jött velem a Tudsz titkot tartani? Nagy nehezen rájöttem, hogy lehet elolvasni a tartalmat, majd egy apró fülben elolvastam a fülszöveget és egy hatalmas nevetés után tudtam, hogy nekem kell ez a könyv. Leraktam On Device-be és onnantól kezdve nem volt megállás. Nem egészen 19 óra kellett ehhez a könyv elolvasáshoz. Ne nevessetek, mértem az időt! Ez az új mániám.
Már a fülszöveg is megfogott és nyílt titok, hogy ha annyira szórakozol egy könyv fülszövegén, hogy körülbelül öt percig hisztérikusan nevetsz, akkor az csakis jó könyv lehet. Addig a pillanatig míg el nem olvastam a tartalmát, sem a könyvvel, sem pedig az íróval nem találkoztam. Ha Te sem, ezek után  mindenképpen keresd meg a könyvet, és olvasásra fel! Sophie  - remélem tegezhetem - fantasztikus író. Könnyed, érhető és élvezhetó módon ír, teljesen magával ragad íz írása. A története és a karakterei is rendkívül összetettek és valósak.
Ismét Emma nevű a főszereplő, már kezdek hozzászokni. Végre a két főhősünk nem a megszokott módon találkozik, jó repülőn összefutni sablon, na de hogyan futottak össze?! Tényleg csak egy ennyire őrült csaj fecsegi ki minden titkát egy idegen pasinak, mikor halálközeli élménye van. Tényleg a sírás már szóba se jöhet egyből az őszinte szintre léptünk. Bráfó.!
És akinek elmeséli..óó, Jack Harper. A gazdag milliárdos multi, de persze mindezt Em nem tudja, csak az a hat vodka szól belőle, amit felszállás előtt lenyomott a torkán. Tehát minden titkát, amit eddig húszon akárhány éven keresztül titkolt, körülbelül egy másfél órás repülő úton ki is adja magából. Ahogy a fülszövegben is olvashattad a repülő gond nélkül földet ér és Em egyetlen vágya, hogy soha többé ne találkozzon a rejtélyes idegennel.
Hát, ez a kívánsága sem teljesült!
Leszállás után Em azonnal Connorba ütközik, aki Em pasija. Nagyon cuki és a leírás alapján elképesztően helyes, de egy idő után már neked is annyira az agyadra megy, hogy azonnal kivágnád, mint macskát egészségügyi sétára.  Rendkívül fárasztó, de tényleg. Em hazamegy a két lakótársához Lissy-hez és Jemima-hoz. A két lakótársa ég és föld. Míg Lissy egy picit esetlen, ám annál kedvesebb és szerethető karakter, Jemima annál idegesítőbb és elkényeztetettebb. Em szokásához híven dolgozni megy, ám ott egy nemvárt alakba ütközik
Szerintem már Te is rájöttél, hogy ki az. Kiderül Jack valódi kiléte, Em pedig pánikba esik, hogy a férfi az összes titkát kitálalja. De nem ez történik. Jack évődik vele és folyamatosan piszkálja a főhősnőnket.
Em pedig lassan beismeri, hogy többet is érez Jack iránt. Hál'istennek szakít Conorral - Te sem bírod sokáig elviselni - és szabad az út Jack felé.
Aztán szokáshoz híven beüt a krach és tényleg jogosan kiakadunk Jackre, hogy ekkora idióta. De viszont Te ekkor bepánikolsz, mert észreveszed, hogy már csak húsz oldal van a könyvből és pont most mennek szét? Ráadásul úgy, hogy ennek a könyvnek nincs második része?
Jogos a kiakadás és a felháborodás.
Végül a könyvnek jó vége lett, de ennél jobb befejezést álmodtam meg a csacska főhősnek.
Ettűl függetlenül ez a könyv hatalmas sikert aratott nálam. Rendkívül vicces, szórakoztató és könnyed olvasmány. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy szerethető karakterekkel teli, humoros könyv után ácsingózik.

A szereplőkről.:
Emma Corrigan.:
Hatalmas figura.
Rengeteget tudsz rajta és vele nevetni, nagyon élethű karakter. Talpraesett és kitartó. Tény, hogy néha már túlgondolja a dolgokat és Te hiába ordibálsz vele, hogy mi a jó megoldás, nem hall meg Téged.
Ennek ellenére imádtam és elég hamar megszerettem és belopta magát a szívembe.

Jack Harper.:
Tipikus pasinak mondanám. Tudja mit akar és azt általában meg is kapja. Rendkívül romantikus, de ugyanennyire tökfej, és néha előbb jár a szája, minthogy gondolkodna. Nem érzi annyira tetteinek és szavainak a súlyát, ráadásul miatta nem lett olyan jó a vége.
Haragszom.

Értékelés.:
Borító.: 10/8
Történet.: 10/9
Szereplők.: 20/17

Hát ezért mosolyogtak rám annyian! Nem azért, mert a világ olyan jó hely, hanem mert én vagyok a rózsaszín melltartós csaj, akinek megfestődött kissé a cicitartója.

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

Fannii J.

xx

Kerstin Gier - Halálom után felbontandó

A barnáknak ugyanúgy jut élvezet az életben, mint a szőkéknek.

Író: Kerstin Gier
Cím: Halálom után felbontandó ( Für jede Lösung ein Problem)
Kiadó: Trivium Kiadó Kft.
Sorozat: -
Kiadás éve: 2008 (2007)

Fülszöveg:
Kerstin Gier könyve tipikus "női regény", melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hűség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni... - üzeni olvasóinak. Pedig főhőse, Gerri úgy érzi, hogy élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az "igazsággal", azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe.

!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY.!

A történetről:
Imádom Kerstin Giert. Eddig az Időtlen szerelem sorozatát olvastam el, de már akkor nagyon megszerettem. Imádom a humorát és, ahogyan ír. Ráadásul van fantázia a könyveiben.
A fülszöveg alapján nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam neki ennek a könyvnek. Úgy gondoltam, hogy egy rendkívül izgalmas és vicces történetnek nézek elébe. A vicces stimmel is, az izgalmas már kevésbé.
Szerintem maga az alap történet nagyon jó, miszerint egy kétségbeesett nő öngyilkos akar lenni. A terv kivitelezése előtt megírja búcsúleveleit, el is küldi azokat majd a véletlen folytán mégsem lesz öngyilkos, a levelei viszont eljutnak a címzettekhez. Ebből a történetből egy nagyon jó - szerintem hosszabb - és izgalmasabb könyvet is írhatott volna Kerstin. Egy kicsit csalódtam is benne. A humora most is megvolt, de én többet vártam.
Gerri - akiről azt hittem hirtelen, hogy férfi -, családja elnyomása, szinglisége és munkája miatt dönt úgy, hogy jobb lesz úgy neki és mindenki másnak, ha kivonja magát az élők sorából. Mindenkinek szépen megírja a levelet, megírja kire mit hagy. A terv azonban mégsem sikerül.
Én arra számítottam, hogy hatalmas botrány fog kikerekedni az egészből - ha már a családját nézzük -  ehhez képest alig történt valami.
A családja valami borzadály. Csak éppen abba nem kötött bele az anyja, hogy hogyan vesz levegőt. Néha elfelejtettem, hogy nem egy tizenhat éves tini a könyv főszereplője, hanem egy egy harminc éves FELNŐTT nő. Hogy miért? Ha az anyja azt mondta, hogy a tej fekete, akkor Gerri helyeslően bólogatott, hogy Igen mama, a tej fekete. Minden úgy volt, ahogy mondták neki. Sosem mondott ellen. Miután pedig a terve meghiúsult, és a rokonok tudtára adta mennyire kibírhatatlanok azután is úgy viselkedett, mint egy meghunyászkodó nyuszi. Azt mondom, hogy ha megtette azt a lépést, amit akkor álljon a sarkára!
Kőkemény31 az valami vicc. Halálra nevettem magam, főleg amikor gumikalapácsnak nevezte.
A nevek, amik ebben a könyvben megjelennek valami röhejesek. Egyszerre kaptam síró- és nevetőgörcsöt. Az milyen név, hogy Habakuk? Becézve Habi? Komolyan, állandóan Malacka jelent meg előttem a Micimackóból, ahogy azt mondja Szent Habakuk.
Gerri barátai valami remekek. Nagyon megszerettem Őket főleg Ulrich-et és Charly-t. Nagyon aranyos, ahogyan gondoskodnak Gerri-ről. Igazán példaértékű.
Olét már a kezdetektől fogva utáltam, egyszerűen idegesített. Adrian sem tett rám igazából nagy benyomást.
A könyv vége pedig egyenesen borzasztó. Csak úgy a semmiből vége van.
A szereplők néhol idegesítőek, néhol szerethetőek. Igazán mai problémákkal foglalkozik, humoros de nem olyan eget rengetően jó és eléggé felejthető.
Egyszeri olvasást megért, de nem kerül be a kedvenc könyveim közé.

A szereplőkről:
Gerri Thaler:
Furcsa, humoros nőszemély. Kissé Bridget Johnes-ra hasonlít a magányával, némi bénaságával és szingliségével.
A búcsúleveleit fenomenálisnak tartom. Ha valaki csak a búcsúleveleit olvasná, akkor teljesen az jönne le, hogy egy szókimondó és talpraesett nőről van szó. Viszont a történet során teljesen az ellentéte. Állandóan meghunyászkodik és felnőtt nő létére azt csinálja, amit anyuci mond neki.
Számomra igazából semmi érdekes nincs Gerri karakterébe.

Értékelés:
Borító: 10/5
Történet: 10/6
Szereplők: 10/7

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.

A könyv további részei: -

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

Jennii T.

Jennifer E. Smith - Milyen is a boldogság?

A kettőjük közötti vonzalom olyan erős volt, akár a gravitáció, és olyan ellenállhatatlan, akár az árapály.

Író: Jennifer E. Smith

Cím: Milyen is a boldogság? (This is what happy looks like)

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft 

Sorozat: Dream válogatás

Kiadás éve: 2013

Fülszöveg: 

Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O'Neill akkor ismerkednek meg - legalábbis virtuálisan - amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájba, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különöző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? 

Egy sdorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet - akárcsak a szerelem - tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel. 

!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY .!

A történetről:

Fanni ajánlotta nekem ezt a könyvet, és hetekig hallgattam, hogy imádja Graham Larkint. Végül eljutottam oda, hogy elolvassam. 

Szerintem maga a történet nagyon aranyos és szerethető. Feltétel nélküli, igaz érzésekről olvashatunk. Minden oldalt élveztem, és mindegyiken mosolyogtam. Nagyon örültem neki, hogy végre visszafogott tinédzserekről olvashattam, nem pedig nagyképű, fennhéjazó fiatalokról. Ez az egész könyv olyan nyugalmat éreztetett velem, melyet szerintem még egy sem. 

A tájleírásokat egyszerűen imádtam. Miután elolvastam a könyvet szinte egyből rákerestem Henley-re és pont ugyanúgy képzeltem a kisvárost, mint ahogyan kinéz. Vagyis Jennifer tökéletesen át tudta adni a várost, csillagos ötös tájleírás.
A történet ugye két fiatalról szól, akik merő tévedésből kezdenek el beszélgetni a neten. Korábban már említettem, hogy imádom olvasni a szereplők e-mail-ezéseit és ez most sem volt másképp. Ellie és Graham szinte mindent tudnak egymásról, kivéve azt, hogy ki is valójában a másik. Végül egy szerencse folytán sikerül találkozniuk és szinte rögtön megvan köztük a kötelék. Viszont szinte minden a kapcsolatuk ellen szól: Ellie anyukája és családjának titkai, Graham menedzsere és karrierje. Ám a két fiatal a nehézségek ellenére sem képes elszakadni egymástól. Miután titkaikra fény derül csak még közelebb kerülnek egymáshoz, és még jobban erősödik köztük a ragaszkodás.
Néhány gondolat igazán mély és komolyan elgondolkodtató volt benne, amit külön imádtam.
Minden egyes lapját élvezet volt olvasni, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ja, és új dekor ötlet a szobámba: az idézetek képkeretben. :)

A szereplőkről: 
Ellie O'Neill:
Gyarapodott a kedvenc-női-karakterek listám.
Ellie rettentően szerethető és igazán példaértékű, ahogyan küzd az álmaiért. Szerettem visszafogottságát, ám néha megjelenő vakmerőségét is. Rettentően sajnáltam az apjával való találkozáskor és olyankor, mikor rá gondolt.
Szerintem nagyon aranyos volt, ahogyan próbálta magát rábeszélni, hogy nem érdekli Graham, de aztán mikor meglátta, rájött, hogy tök hülyeség az egész. Tetszett Grahamhez való ragaszkodsa.
Mondjuk volt egy rész - az a három hét - mikor kissé haragudtam rá, de közben egyszerre értettem meg a miértet. Illetve néha már kicsit bosszantott a túlzott aggodalmassága. Ennek ellenére az egész történet alatt imádtam a karakterét.

Graham Larkin:
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet pontosan megértettem, hogy miért is áradozott róla annyit Fanni.
A fiatal színészekről - nem csak színészekről, legyen az bármilyen befutott fiatal - szinte mindenkinek az jut eszébe először, hogy nagyképű, felfuvalkodott hólyag. De Graham.. pontosan az ellentéte.
Próbál visszafogott maradni, nem akar beállni a sorba, mint a többiek. Önmaga akar maradni.
Imádtam, ahogyan képes lett volna mindent feladni Ellie miatt. Nem érdekelte ki mit fog róla mondani, csak a lányt akarta védeni. Az az eset pedig a paparazzokkal...
Mindent elkövetett, hogy a lány közelében lehessen, támogassa és segítsen neki.
A végén pedig a sütiszendvicses fogadás.. komolyan megkönnyeztem. Az is csak Graham hatalmas szívéről és igaz érzelmeiről adott nekünk tanúbizonyságot.
Szüleihez való kötődése - fiú létére - szerintem nagyon aranyos, és még egy ok, hogy Graham Larkint a szívünkbe zárjuk.

Értékelés: 
Borító: 10/8
Történet: 10/10
Szereplők: 20/19

Véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Mégiscsak az apjának volt igaza: a sérülékeny és értékes dolgokat jobb elzárni, gondosan elrejteni a világ elől. 

A könyv további részei: -

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg nekünk az e-mail címed!

Jennii T.

David Nicholls - Egy nap.

Két évtized. Két szerelmes. Egy nap.

Író.: David Nicholls 
Cím.: Egy nap (One day)
Kiadó.: Carta light
Sorozat.:  -
Kiadás éve.: 2010

Fülszöveg:

Emma és Dexter az egyetemen ismerkedtek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül...Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek akuket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma?

Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes - és néhány szívszorító - meglepetés várja.

Nagy Britanniában lassan másfél éve stabil bestseller az Egy nap, mely a kritikusok és az olvasók egybehangzó véleménye szerint a legeredetibb és legjobb szerelmes regény a Bridget Jones naplója óta.

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. (...) Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

!.VIGYÁZAT SPOILER VESZÉLY.!

A történetről.:

Igyekszem nem elárulni olyan fontos momentumokat, amely esetleg megfosztana benneteket a lelkesedéstől, hogy elolvassátok e csodálatos könyvet.

De higgyétek el nekem, ha tudjátok mi a vége, ha ismeritek a bennfentes poénokat és titkokat, akkor is el tudjátok olvasni ezt a könyvet. Sok olvasót feszélyez, sőt egyenesen meggátol az olvasásban az, ha előre tudja és ismeri a dolgok kimenetelét. Én sem vagyok másképp. Ezért is egy kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Két éve láttam a könyvből készült  filmet, és igazából fogalmam sem volt arról, hogy létezik ez a könyv. Egyik barátnőmmel beszéltünk a filmekről, és kérdezte, hogy melyik filmet ajánlanám neki, hogy megnézze a barátjával és rögtön az Egy nap jutott eszembe. Két év után...szerinted mennyire hagyott bennem mély nyomot?! Félve kezdtem olvasni a könyvet. Féltem attól, hogy mivel már láttam a filmet egyszerűen nem fog lekötni a történet, mivel már tudom a végkimenetelét. Féltem azoktól az érzelmektől és gondolatoktól, amiket esetleg kiválthat belőlem a könyv. Volt belőle elég... Ennek ellenére úgy reagáltam minden egyes sorra, mintha először találkoztam volna velük. Mélyen élt bennem a film megnézése után a sírásnak az emléke. De elkezdtem a könyvet nagyjából egy nap alatt be is fejeztem és teljes bizonyossággal mondhatom; hogy nem bántam meg.

De én azt mondom, kezdjünk el végre ténylegesen a könyvről beszélni.

Egy megszokott, valamilyen szinten alap történetet olvashatunk, nem semmi körítéssel, érzelmekkel, emberekkel és formában. Végre nem egy olyan könyvet olvashattunk amely napról napra írja le a történetet. Nem kellett ötszáz-akárhány oldalt végigolvasnom egy kis történésért. A szokatlan forma annyiból áll, hogy 23 éven keresztül egyetlen napot olvashatunk el, mégpedig a barátságunk évfordulóját, június 15.-ét, Szent Swithin napját. Megtudjuk, hogy mi történt velük az eltelt időben, hogy kapcsolatban élnek-e, hogy beszélnek-e egyáltalán egymással, van-e munkájuk, hogy teljesültek-e a kívánságaink, vágyaik, hogy mi bántja őket, vagy éppen mi illetve ki teszi őket boldoggá.

Ugyebár minden 1988-ban kezdődött egy egyetemi bulin, ami hát valljuk be, átcsapott valami másba. Em már akkor valamivel többet érzett az elkényeztetett Dexter iránt, aki csupán egy gyors numerát szeretett volna egy egyetemi csajjal, amit végső soron mégsem kapott meg. Sokkal fontosabbat kapott, mint egy átmulatott éjszakát, egy életre szóló barátságot és szerelmet. Egyszerűen fantasztikus volt!

És ezután jön az élet, rohadt nagy és kemény habbal egy apró cseresznyével a tetején.

Emmát minden évben - ha kifejezhetem így magam - szerettem. Ő maga egy olyan tipikus női karakter, aki valójában Te vagy. Tele érzelemmel, kétségekkel, szerelemmel, vággyal. A szemünk előtt vált egy Betti a csúnya lány fazonból egy olyan nővé, aki után bomlottak a pasik. Ott volt például Ian, a suli igazgatója és Dexter. A Dexteres kapcsolatot jegeljük még egy darabig. Emma karaktere elképesztően hihető volt. Egy húsz éves csaj, aki nem tudja mihez akar kezdeni. Ott van egy terv, egy apró eldugott  sarokban és ez a terv az írás. De nem mer lépni, így rengeteg mindent kipróbál. Dolgozik mexikói étteremben  - kedvenc két vagy három évem - tanár és aztán mégis író lesz. Ő maga és a személyisége is olyan fejlődésen megy keresztül, amely mindannyiunk életében megtapasztalható. És aztán ott van Dexter..óó, Dexter.

Imádtalak.

Na jó nem mindig. Kifejezetten voltak szar évei a gyereknek, elég sok, hogy őszinte legyek. Például amikor...vagy...áá mindegy. Nem mondom meg. Kimaradnál a poénból.

Mikor olvastam a könyvet, az jutott eszembe, hogy a csajok miért szeretik a köcsög pasi karaktereket?

Nem tudnám megválaszolni hiába olvasok el több ezer könyvet. Lehetetlen. Van bennük valami..csibészség - jesszus milyen szó ez? - ami egyszerűen csábít. - atya úr isten, ez aztán értelmes volt.

Nos, ilyen volt Dexter. Néha utálatos, de szerintem az ilyen-olyan mély pontjaitól még inkább szerethetővé vált.

Maga a könyv folyamatát tekintve eléggé lassú volt. Komolyan..23 év egy szeretlek-ért? De mindez nem vesz a könyv értékéből. Mindezzel annyit akartam elmondani, hogy a sztori kiszámítható volt. Nem csak a fülszöveg miatt, egy ilyen történet mindig happy end.-del végződik... Na és itt mondja David Nicholls, hogy ÁLLJ, SZAR KÖNYVET NEM CSINÁLUNK!

Beüt a krach, jön a dráma és az órákig tartó sírás, mind a szereplők, mind az olvasó részéről.

Nem tudom, hogy ez jó értékelésnek számít-e... De gondoljatok arra, hogy nekem ez az első. Elvesztettem a könyv-kritikus-szüzességem.

Hola.!

A szereplőkről.:

Emma Morley.:

Em kicsit én vagyok..és egy kicsit Te is, ha elhiszed nekem vagy nem, de így van.

Azt hiszem, a fenti sorokban eléggé bőven kifejtettem a véleményen Emmáról.

Egy nagyon-nagyon szerethető karakter. Nagyon kevés olyan könyv van, amiben kedvelem a női főszereplőket, de Em az egyik kivétel.

Imádtam.

Esetlen, szegény, imád írni, élni, olvasni, határozott, néha félénk, bátor, vakmerő, vagány. Annyi tulajdonságot fel lehetne még sorolni róla. Egy hiteles női karakter, akibe nem lehet bele kötni. Ugyanolyan arányban van benne a jó és rossz tulajdonság. Imádtam.

Imádtam.

És igen, imádtam.

Dexter Mayhew.:

Imádtam. Az új kedvenc szavam és tökéletesen leírja, hogyan is érzek a könyv iránt.

Tipikus pasi. Folyton kanos, de ennek ellenére csorgatod utána  a nyálad. Pont.

Könnyű szeretni, könnyű utálni. Olyan egyszerű együtt érezni vele és olyan egyszerű és könnyű epekedni utána.

Hasonló Em karakter fejlődéséhez. A szemünk előtt válik - mit ne mondjak elég lassan - egy kicsapongó srácból egy érett, felelősségteljes férfivá.

A kicsapongó korszakaiban is voltak fénypontjai, például mikor az édesanyját látogatta. - megható jelenet, zsepit neki.

Imádtam. 

Dexter Mayhew, felszólítalak rá, hogy most azonnal légy valóságos és költözz be a háremembe!

Értékelés.:

Borító.: 10/7

Történet.: 10/10

Szereplők.: 20/20 (Jelen esetben, csak Emmát és Dextert vettem figyelembe, fejenként tíz-tíz pont)

Ha valamit titokban kell tartani, az általában azért van, mert egyáltalán nem is kellett volna megtenni. 

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

A Dexter imádó.:

Fannii J.

xx

Sarah J. Maas - Üvegtrón

Kiderült róla, hogy tényleg könyörtelen és vérszomjas, ám ennek ellenére nagyon is emberként viselkedett. Pont úgy vérzett el, mint egy ember. 

Író: Sarah J. Maas
Cím: Üvegtrón (Throne of Glass)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Sorozat: Vöröspöttyös Könyvek
Kiadás éve: 2013 (2012)

Fülszöveg:
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa.
Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e az orgyilkos kőszíve.

!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY .! 

A történetről:
Egészen véletlen találtam rá az Üvegtrónra. A fülszöveg alapján úgy gondoltam nem lehet rossz, ezért az elolvasandó könyvek listájára tettem. Egy csütörtöki napon kezdtem el olvasni és szombaton már be is fejeztem.
Az Üvegtrón azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek olvastatják magukat. Sorról sorra vitt a könyv és képtelen voltam lerakni. Bővült a kedvenc könyveim tárháza.
Fanninak meséltem a könyvről és az volt az első reakciója, hogy tiszta Éhezők viadala. Hirtelen tényleg olyan lehet, de nem. Teljesen más a felállás, a szereplők. Minden.
Az első dolog, ami nagyon tetszik benne, hogy a múltban játszódik. Király, udvartartás, hadjáratok. Imádom.
Kicsit csalódtam mikor rájöttem, hogy a történet fantasy is. Remekül beleszőtték a történetbe és egyáltalán nem zavaró, csak éppen nem számítottam rá.
A könyv felépítése, fogalmazása, tájleírásai, szereplői és maga az egész történet magával ragadó - mint már írtam.
Ha a történéseket nézem az eleje eseménydús és izgalmas, a közepe felé tartva kissé lagymatag aztán ismét történések sorozata következik. Ám egy percre sem hagyja unatkozni az olvasót.
A harcok mellett megtalálhatóak ugyanúgy az érzelmek és a humor is.
Ha a szereplőkre gondolok akkor megvan minden, ami kell.
Egy nő, aki kegyetlen gyilkos mégis érző lélek. Egy kapitány, aki hűségesen végzi munkáját majd meglágyul. Egy herceg, aki beleszeret az orgyilkosba. Egy király, aki kegyetlen. Egy hárpia, aki el akarja tenni az útból az új jövevényt.
Amiről szól maga a könyv. Adott egy tizennyolc éves lány, akit orgyilkosok neveltek fel és képeztek ki, ezáltal Ő a környék leghíresebb és legkegyetlenebb gyilkosa. Ám egyszer valamit elvét és egy könyörtelen rabszolga-börtönben találja magát. Aztán a király versenye miatt kiszabadul ugyanis a hercegnek Ő lesz a választottja.
Innentől pedig minden történik a maga útján. Celaena bekerül a királyi udvarba a többi kiválasztottal együtt ahol egy versenyre készülnek. A verseny tétje pedig Sardothien szabadsága. A lány mindent megtesz annak érdekében, hogy Ő nyerje meg a versenyt. Saját tehetsége mellett más segítségei is akadnak - amiket nem szeretnék leírni mert akkor lelőném a poént. A "küzdelmek" alatt viszont létrejönnek igaz barátságok és mélyebb érzelmek is, amik nem teljesen egyértelműek így az olvasót kissé lógva hagyják, mondván döntsd el te mi van! A harc végkimenetele rettenetesen izgalmas és idegtépő pont ezért is imádom.
Az egész könyv tele van izgalommal, ami egyáltalán nem hagyja unatkozni az olvasót.
Az Üvegtrón azon könyvek egyike, amit szívesen ajánlok lányoknak és fiúknak is egyaránt. Megéri elolvasni mert nem mindennapi élményt nyújt.
Sarah J. Maas pedig bekerült azok közé az írók közé, akiket egyszerűen csodálok.

A szereplőkről:
Celaena Sardothien:
Rettentően örültem, hogy végre egy erős női karakter a főszereplő, aki nem hunyászkodik meg, nem függ senkitől, önálló akarata van, nem fél és még humorérzéke is van. Az már csak hab a tortán, hogy Celaena orgyilkos.
Tizennyolc éves, de annyi mindenen keresztül ment már és annyi hírnevet szerzett magának - igaz gyilkolással -, hogy mindenki fél tőle és - előfordul - tisztelik is.
Celaena egy olyan karakter, akit mindenki a szívébe zár szinte az első pillanattól kezdve, hiába az, aki. Azok az emberek, akik a környezetében vannak meglátják a gyilkos alatt lapuló érzékeny és érzésekkel teli gyönyörű nőt - még, ha Ő ezt nem is akarja. Az külön tetszik, hogy az elején folyton azt fontolgatja kivel, hogyan tudna végezni - akármennyire morbid is.
Erős és magabiztos, és képes bármit megtenni azokért, akik kedvesek neki. Nehemiával való barátsága példaértékű és nagyon szerethető.
Jelenleg Celaena a legkedvencebb női karakterem.

Chaol Westfall: 
Chaol Westfall nagyon fiatal ám már a királyi testőrség kapitánya. Ő kapja azt a feladatot, hogy vigyázzon az orgyilkosra. Hűségesen végzi munkáját, egyáltalán nem szimpatizál a lánnyal és csak akkor beszél vele, ha nagyon muszáj.
Persze az olvasók közül mindenki tudja, hogy a kemény kapitány igazából egy rettentően szerethető ember, aki mindenre képes azért, hogy megvédje azokat, akiket szeret és szíve legmélyén egy érző lélek. Megmutatkozik ez azon is, hogy mennyire félti a herceget, hogy baja lesz a Sardothiennel való kapcsolatából. Illetve azon is, ahogyan egy idő után a lánnyal kezd bánni.
Bátran gondolhatjuk, hogy többet érez a lány iránt puszta rokonszenvnél. Imádom, ahogyan csipkelődnek egymással és, ahogyan a végén Chaol támogatni próbálja a lányt.
Egyszerűen imádom Chaolt, és a Celaena-val való kapcsolatát.

Dorian Havilliard: 
Dorian Havilliard Adarlan koronahercege. Az elején egyáltalán nem szerettem, mert túl kedvesnek és nyájasnak találtam.
A történet során kiderül, hogy nem akar olyan lenni, mint az apja. Nem akarja azt csinálni, amit szülei parancsolnak neki. Rosszul van a királyi udvartatástól és attól, amit mindenki vár tőle. Nem akar beállni a sorba. Mikor ezek az infók kiderültek róla, akkor kezdtem el megszeretni Doriant.
Már az elején gondolhatjuk, hogy közte és Celaena között több is lesz és ez is így is lesz. Erről a viszonyról viszont többet nem szeretnék írni.
Nagyon szeretem, ahogy az orgyilkoshoz viszonyul, ahogyan próbál neki segíteni és, ahogyan támogatja Őt. Imádom a Chaollal való barátságát is. Valamiért viszont mégsem tudtam annyira a szívembe zárni Őt, mint Westfallt.
Ennek ellenére Dorian is egy olyan karakter, akit csakis imádni lehet.

Értékelés:
Borító: 10/10
Történet: 10/10
Szereplők: 30/30

-Áz á jószág béteg? - kérdezte. (...)

-Cseppet sem beteg. - magyarázta Dorian - Csupán kiállhatatlan. Utálja a társaságot. Nem kedveli sem az embereket, sem a többi kutyát. 

-Tökéletesen megtudom érteni. - biccentett Celaena. Átlépett a koronaherceg lába felett, és odasietett az ötödik kutyához. - Már miért akarna odafutni egy olyan valakihez, mint fenséged?

A könyv további részei:
-Katt Ide!

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

Jennii T.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

-Disznó vagy.

-Rosszabbnak is hívtak már. - vonta meg a vállát.

Író: Jamies McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás (Beautiful disaster)

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Sorozat: Dream válogatás

Kiadás éve: 2012 (2011)

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keverik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

,,Bámulatos olvasmány, csupa nagyszerű szereplővel, izgalmas és nagy sóhajtozásokra késztető pillanatokkal, drámával, nevetéssel és széles érzelmi skálával. Komoly hírnevet kívánunk, Jamie!"

Amazon

!.VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY.!

A történetről:

Nehéz erről a könyvről nem elfogultan írnom, hiszen a kedvenceim közé tartozik. Ennek ellenére most nyitott szemmel és zárt szívvel kell leírnom - aránylag - mindent erről az irományról.

Miközben olvastam, elvesztem. Szó szerint. Csak jöttek meg jöttek a sorok, majd az oldalak egymás után és már csak arra lettem figyelmes, hogy vége. Biztosan ti is éreztétek már úgy egy könyv befejezése után, hogy szomorúak vagytok mert nincs még vagy száz oldal. Pontosan így éreztem magam én is. Egyszerűen beleszerettem a történetbe, a karakterekbe - akikről lejjebb olvashattok külön véleményt -, az egész érzelem világába és a változásokba.

Ez az első könyv, amit Jamie-től olvastam, így nem tudom a többi történetéhez hasonlítani. Annyit viszont ennek a könyvnek az olvasása után is el tudok mondani, hogy remek író. Na, de akkor írok egy kicsit a történetről.

Ha visszagondolok az egészre rájövök, hogy enyhén - sőt - sablon a történet. Lényegében véve van a rossz fiú és a jó kislány, aki régen szintén rossz volt. Sötét a múltja melyről senki nem tud. Na de ekkor jön a rossz fiú, akivel rögtön egymásba szeretnek de ezt még maguknak is félnek beismerni. Nagy nehézségek árán végül egymásra találnak, a jó kislány rossz múltjára fény derül, a rossz fiúból pedig jó lesz. Ha belegondolok abba, hogy hány ilyen könyvet/blogot olvastam már életemben...hát elég nehezen tudnám összeszámolni. Viszont valami mégis van ebben a könyvben, ami miatt észre sem veszed a történet cseppet sem egyedi felépítését. Talán az oka Jamie fogalmazó képessége, a karakterek megformázása vagy Travis Maddox..nem tudom.

A történetnek Travis Maddox és Abby Abernathy a két főszereplője. Egy egyetemre járnak; Travis illegális verekedésekből él meg, Abby pedig minta tanuló. Két teljesen más világ, amely egyszer csak találkozik - az egyik verekedésen. Ezután pedig már magától értetődően egymásra kattannak. Illetve, ha pontosan akarok fogalmazni akkor Travis rákattan Abbyre, aki teljesen közömbösen viselkedik a fiúval, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elriassza magától őt. Persze közben Abby is tudja mennyire oda van Travisért, csak éppenséggel képtelen észrevenni - pont ugyanúgy, mint azt, hogy Travis megbolondul érte. Előbb utóbb persze szerelmet vallanak egymásnak, de ahogy idáig eljutnak na az a nem semmi.

Travis Abby legjobb barátnőjének, Americának a barátjának az unokatesója. Követhető volt? Remélem.
Mint már korábban említettem Travis bunyókból él és éppen egy ilyen bunyón találkoznak először. Szinte rögtön vonzódni kezdenek egymáshoz, bár egyikük sem mondja ki. Travis próbálkozni kezd Abbynél, de a lányt teljesen hidegen hagyja a nőfaló Travis. Persze ez csak még jobban ösztönzi Travist, és egy felkérésnek tekinti. Végül idegenekből legjobb barátok lesznek, aztán pedig egymásba szeretnek. Igazából, ha visszagondolok előbb Travis jön rá, hogy többet érez, majd végül Abby egy elég érdekes szituációban közli érzelmeit.
Mielőtt szerelmet vallana Travisnek, a képbe jön a bájgúnár Parker, aki komolyan mondom, hogy irritált...nagyon. Abby azt hiszi Parker az, aki kell neki így minden baj nélkül kezd el találkozgatni a fiúval, miközben esténként Travis ágyában alszik el. Aztán mikor Travis dühkitörést kap, Abby az, aki eltávolodik a fiútól és játssza a dámát. Persze miután szerelmük beteljesül, kapcsolatuk utána sem lesz zökkenőmentes.
Abbyről és a múltjáról közben olyan dolgok derülnek ki, amik a fiút még jobban megerősítik érzéseiben. Miután Abby bajba kerül apja és múltja miatt, Travis akkor sem hagyja Őt el és a végsőkig képes lenne elmenni szerelméért. Ezután jön egy elég nagy gubanc, ami igencsak kikészíti főszereplőinket, és egyben az olvasót is. Végül következik egy váratlan fordulat - ezt nem írom le, legyen meglepi annak, aki el szeretné olvasni - és happy end. Tehát, ha jól belegondolok egy hétköznapi love story, izgalommal, heves érzelmekkel és sóhajtásokkal megspékelve. 

Ami nem tetszett. Mindig szeretem olvasni az olyan könyveket, amelyben a szereplők főiskolára járnak. Nincsenek cikiző iskola társak, nincsenek gimis rivalizálások és jóval érettebb gondolatokat olvashatok. Így örültem mikor kiderült, hogy ez a történet is főiskolán játszódik. Most jön a DE! Egyáltalán nem éreztette azt, hogy ez egy egyetemistákról szóló könyv lenne. Leszámítva talán az ivászatot és az illegális tömörüléseket. Teljesen olyan volt, mintha egy gimiben játszódna a történet. Van az iskola ranglétráján a szép és egyben rossz fiú, akiért minden lány megőrül - ezt a szerepet jelen esetben Travis tölti be. Aztán a suli mondhatni szürke kisegerére talál rá. Az iskolában mindenki az ő kapcsolatukkal foglalkozik, cikizik őket és mindenki tud mindenről. Na már most..azokban a könyvekben, amiket eddig olvastam és főiskolán játszódtak, mindenki tojt a másik fejére, csak magával volt elfoglalva. Így nekem ebben nem igazán jött át ez az egyetemi helyszín és viselkedés.

Ha valaki ezt - amit én most ide leírtam - elmondta volna nekem a könyvről, biztos nem álltam volna neki olvasni. Viszont így utólag belegondolva egyáltalán nem bántam meg, mert olyan élményt nyújtott, amit kevés könyvnél tapasztalok. Valószínűleg páran vissza riadtatok ennek a könyvnek az olvasásától, de én ennek ellenére mindenkit arra buzdítok, hogy kezdjen bele, mert megéri. Hiába mondtam én is, hogy sablon, mégis van benne valami plusz, ami miatt megéri, sőt el kell olvasni.

A szereplőkről:

Abby Abernathy:
Őszinte leszek; utálom Abbyt. És, hogy miért? Mert olyan ostoba, mint az öt éves átlag.

Magával a karakterével annyira nem lenne baj, mert egy kedves lány, aki mindenkivel rendes. Új életet szeretne kezdeni, maga mögött hagyni a rossz dolgokat, amivel igazából alapjában véve nem lenne gond.

A fülszövegben már a második mondatban ezt olvashatjuk: "Nem iszik..".

A francokat! Van egy rész, amiben a szülinapját ünneplik, és hősnőnk - ha jól emlékszem - tizenhat darab felest húz le. Már ezzel nem vagyok kibékülve.

A következő dolog, ami zavar az az üres agya. Travis láthatóan imádja, oda van és rajong érte. Ez a történet folyamán mindenkinek feltűnik, kivéve Abbyt, aki a legtöbb időt tölti Travissel. Időközben ugye Ő is kissé belehabarodik a fiúba; akkor kérdem én, minek kezd el mással randizni?! A más, jelen esetben Parker, aki egy igazi idióta. Pont összeillenének amúgy Abbyvel, ha így nézem Őket. Igazából még ezzel sem lenne semmi baj, de Travissel alszik minden este. És, ha ez még nem lenne elég..Abby nem érti mi ezzel a baj. Két fiút hülyített egyszerre, mindkét fiú érzéseivel játszik és még Ő van kiakadva, ha Travis bedühödik. Most komolyan, az ilyen ember nem százas.

Egy dolog viszont van, amit becsülök benne. Az az apja iránt tanúsított viselkedése. Annak ellenére, hogyan bánt a férfi vele, segít neki kimászni a bajból úgy, hogy tudja, akár az életébe is kerülhet. Talán ez az egyetlen dolog, amit szeretek Abbyben és, hogy végül megjön az esze Travissel kapcsolatban.

Travis Maddox:
Ismét őszinte leszek. Imádom. A karaktere talán egy kissé elcsépelt, miszerint Ő a balhés rossz fiú, aki bármelyik lányt megkaphatja egy mosolyért - és ezt ki is használja -, de aztán jön egy lány, aki miatt teljesen megváltozik. Ennek ellenére imádom, ahogyan Jamie megformálta Travis karakterét. Kitartó, szerető és lobbanékony. Nyerő kombó számomra. Tetszik az, ahogyan próbálja féken tartani magát Abby mellett, ahogy mindent megtesz azért, hogy jó legyen a lánynak és az, ahogyan a családjához viszonyul. Tetszik az, hogy mindent képes megtenni azokért, akiket szeret.
Mellesleg imádom a testvéreit is és az apukáját is. Jamie rettentő jól összehozta a Maddox családot.

Viszont, hogy ne csak jót mondjak. Volt egy rész a könyvben, amikor kimondottan idegesített. Idegesített, hogy Vegas mennyire megbolondította, hogy mennyire mássá tette Őt. Nem érdekelte az, hogy mit mondanak neki csak ment a saját feje után. Az sem érdekelte milyen következményei lehetnek - és lettek is - tetteinek. Hiába csak a jó szándék vezérelte, nagyon nem jó helyen kereste boldogságának egyik forrását. A másik dolog, ami nem tetszik benne, hogy ha valami már nem úgy alakult, ahogy Ő szerette volna egyből neki állt inni - de ez persze nem segített rajta.

Viszont a rossz dolgok ellenére is szeretnék egyszer egy saját Veszettkutyát.

Értékelés.:
Borító: 10/10
Történet: 10/8
Szereplők: 20/15

-Tudod miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek.

A könyv további részei: 

-Veszedelmes sorscsapás

-Gyönyörű esküvő

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

Jennii T. 

Köszöntő.

Azt hiszem, illene Téged, drága Olvasó köszönteni. Hiszen a nagy írók is így csinálják, nem?

Nos, üdvözlünk az újonnan nyílt blogunkon, melyet  - jelen pillanatban, csak a magam nevében beszélhetek - a legnagyobb élvezettel és odaadással fogunk szerkeszteni. A blog címe alapján, már kitalálhatod, hogy mi a témája ennek a blognak - így van, a könyvek. A legújabb "gyermekünk" a Kattant Könyvkuckó nevet kapta, melynek első része utal ránk szerkesztőkre, a másik rész ugyebár, már adott. Reményeink szerint a blog ismertté és szerethetővé válik, és KK néven örökké beleég a köztudatba.

KK.: Kattant Könyvkuckó, nem pedig Kegyetlen Kekszek.

Igyekszünk minél érdekesebb, izgalmasabb és természetesen olyan könyveket hozni, amely Téged is érdekelhet és olvasásra sarkal. Hiszen ez a blog nem csak azért jött létre, hogy a mi véleményünket leírjuk és hasonló beállítottságú emberek elolvassák, hanem azért is, hogy "könyvszüzek" - most találtam ki ezt a szót - is megtudják, milyen jó olvasni.

Az olvasó ezer életet él, mielőtt meghal. Míg az, aki sohasem olvas, csupán egyet.

Egy olyan világot szeretnénk bemutatni a kritikáink alapján, a mi szemszögünkből, mely nehezen írható le szavakkal. Talán a vidámság, nevetés, romantika, dráma, szomorúság, depresszió, élmény, szerelem, sírás, izgalom szavak nagyjából összefoglalják milyen jó olvasni. Hozzáteszem, olvasni egy jó könyvet.
És mi szeretnék megmutatni Neked, melyek is ezek a könyvek.

Most nagyot ugrok az időben. Ha esetleg egy-egy könyv kritikájának olvasása után, úgy gondolod, ez Téged is érdekel, mindenképpen vedd meg! Ez már személyes dolog, de sokkal bensőségesebb és komfortosabb egy könyvet ténylegesen könyv formában elolvasni. Azonban, ha erre nincs lehetőséged, írj nekünk és megpróbáljuk elküldeni a könyveket.

Ne feledd.: az olvasás szexi.!

KK.: 
Jennii T. & Fannii J.