A kettőjük közötti vonzalom olyan erős volt, akár a gravitáció, és olyan ellenállhatatlan, akár az árapály.
Író: Jennifer E. Smith
Cím: Milyen is a boldogság? (This is what happy looks like)
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft
Sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2013
Fülszöveg:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O'Neill akkor ismerkednek meg - legalábbis virtuálisan - amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájba, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különöző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sdorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet - akárcsak a szerelem - tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
!. VIGYÁZAT. SPOILER VESZÉLY .!
A történetről:
Fanni ajánlotta nekem ezt a könyvet, és hetekig hallgattam, hogy imádja Graham Larkint. Végül eljutottam oda, hogy elolvassam.
Szerintem maga a történet nagyon aranyos és szerethető. Feltétel nélküli, igaz érzésekről olvashatunk. Minden oldalt élveztem, és mindegyiken mosolyogtam. Nagyon örültem neki, hogy végre visszafogott tinédzserekről olvashattam, nem pedig nagyképű, fennhéjazó fiatalokról. Ez az egész könyv olyan nyugalmat éreztetett velem, melyet szerintem még egy sem.
A tájleírásokat egyszerűen imádtam. Miután elolvastam a könyvet szinte egyből rákerestem Henley-re és pont ugyanúgy képzeltem a kisvárost, mint ahogyan kinéz. Vagyis Jennifer tökéletesen át tudta adni a várost, csillagos ötös tájleírás.
A történet ugye két fiatalról szól, akik merő tévedésből kezdenek el beszélgetni a neten. Korábban már említettem, hogy imádom olvasni a szereplők e-mail-ezéseit és ez most sem volt másképp. Ellie és Graham szinte mindent tudnak egymásról, kivéve azt, hogy ki is valójában a másik. Végül egy szerencse folytán sikerül találkozniuk és szinte rögtön megvan köztük a kötelék. Viszont szinte minden a kapcsolatuk ellen szól: Ellie anyukája és családjának titkai, Graham menedzsere és karrierje. Ám a két fiatal a nehézségek ellenére sem képes elszakadni egymástól. Miután titkaikra fény derül csak még közelebb kerülnek egymáshoz, és még jobban erősödik köztük a ragaszkodás.
Néhány gondolat igazán mély és komolyan elgondolkodtató volt benne, amit külön imádtam.
Minden egyes lapját élvezet volt olvasni, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ja, és új dekor ötlet a szobámba: az idézetek képkeretben. :)
A szereplőkről:
Ellie O'Neill:
Gyarapodott a kedvenc-női-karakterek listám.
Ellie rettentően szerethető és igazán példaértékű, ahogyan küzd az álmaiért. Szerettem visszafogottságát, ám néha megjelenő vakmerőségét is. Rettentően sajnáltam az apjával való találkozáskor és olyankor, mikor rá gondolt.
Szerintem nagyon aranyos volt, ahogyan próbálta magát rábeszélni, hogy nem érdekli Graham, de aztán mikor meglátta, rájött, hogy tök hülyeség az egész. Tetszett Grahamhez való ragaszkodsa.
Mondjuk volt egy rész - az a három hét - mikor kissé haragudtam rá, de közben egyszerre értettem meg a miértet. Illetve néha már kicsit bosszantott a túlzott aggodalmassága. Ennek ellenére az egész történet alatt imádtam a karakterét.
Graham Larkin:
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet pontosan megértettem, hogy miért is áradozott róla annyit Fanni.
A fiatal színészekről - nem csak színészekről, legyen az bármilyen befutott fiatal - szinte mindenkinek az jut eszébe először, hogy nagyképű, felfuvalkodott hólyag. De Graham.. pontosan az ellentéte.
Próbál visszafogott maradni, nem akar beállni a sorba, mint a többiek. Önmaga akar maradni.
Imádtam, ahogyan képes lett volna mindent feladni Ellie miatt. Nem érdekelte ki mit fog róla mondani, csak a lányt akarta védeni. Az az eset pedig a paparazzokkal...
Mindent elkövetett, hogy a lány közelében lehessen, támogassa és segítsen neki.
A végén pedig a sütiszendvicses fogadás.. komolyan megkönnyeztem. Az is csak Graham hatalmas szívéről és igaz érzelmeiről adott nekünk tanúbizonyságot.
Szüleihez való kötődése - fiú létére - szerintem nagyon aranyos, és még egy ok, hogy Graham Larkint a szívünkbe zárjuk.
Értékelés:
Borító: 10/8
Történet: 10/10
Szereplők: 20/19
A könyv további részei: -
Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg nekünk az e-mail címed!
A történet ugye két fiatalról szól, akik merő tévedésből kezdenek el beszélgetni a neten. Korábban már említettem, hogy imádom olvasni a szereplők e-mail-ezéseit és ez most sem volt másképp. Ellie és Graham szinte mindent tudnak egymásról, kivéve azt, hogy ki is valójában a másik. Végül egy szerencse folytán sikerül találkozniuk és szinte rögtön megvan köztük a kötelék. Viszont szinte minden a kapcsolatuk ellen szól: Ellie anyukája és családjának titkai, Graham menedzsere és karrierje. Ám a két fiatal a nehézségek ellenére sem képes elszakadni egymástól. Miután titkaikra fény derül csak még közelebb kerülnek egymáshoz, és még jobban erősödik köztük a ragaszkodás.
Néhány gondolat igazán mély és komolyan elgondolkodtató volt benne, amit külön imádtam.
Minden egyes lapját élvezet volt olvasni, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ja, és új dekor ötlet a szobámba: az idézetek képkeretben. :)
A szereplőkről:
Ellie O'Neill:
Gyarapodott a kedvenc-női-karakterek listám.
Ellie rettentően szerethető és igazán példaértékű, ahogyan küzd az álmaiért. Szerettem visszafogottságát, ám néha megjelenő vakmerőségét is. Rettentően sajnáltam az apjával való találkozáskor és olyankor, mikor rá gondolt.
Szerintem nagyon aranyos volt, ahogyan próbálta magát rábeszélni, hogy nem érdekli Graham, de aztán mikor meglátta, rájött, hogy tök hülyeség az egész. Tetszett Grahamhez való ragaszkodsa.
Mondjuk volt egy rész - az a három hét - mikor kissé haragudtam rá, de közben egyszerre értettem meg a miértet. Illetve néha már kicsit bosszantott a túlzott aggodalmassága. Ennek ellenére az egész történet alatt imádtam a karakterét.
Graham Larkin:
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet pontosan megértettem, hogy miért is áradozott róla annyit Fanni.
A fiatal színészekről - nem csak színészekről, legyen az bármilyen befutott fiatal - szinte mindenkinek az jut eszébe először, hogy nagyképű, felfuvalkodott hólyag. De Graham.. pontosan az ellentéte.
Próbál visszafogott maradni, nem akar beállni a sorba, mint a többiek. Önmaga akar maradni.
Imádtam, ahogyan képes lett volna mindent feladni Ellie miatt. Nem érdekelte ki mit fog róla mondani, csak a lányt akarta védeni. Az az eset pedig a paparazzokkal...
Mindent elkövetett, hogy a lány közelében lehessen, támogassa és segítsen neki.
A végén pedig a sütiszendvicses fogadás.. komolyan megkönnyeztem. Az is csak Graham hatalmas szívéről és igaz érzelmeiről adott nekünk tanúbizonyságot.
Szüleihez való kötődése - fiú létére - szerintem nagyon aranyos, és még egy ok, hogy Graham Larkint a szívünkbe zárjuk.
Értékelés:
Borító: 10/8
Történet: 10/10
Szereplők: 20/19
Véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Mégiscsak az apjának volt igaza: a sérülékeny és értékes dolgokat jobb elzárni, gondosan elrejteni a világ elől.
A könyv további részei: -
Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg nekünk az e-mail címed!
Jennii T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése