David Nicholls - Egy nap.

Két évtized. Két szerelmes. Egy nap.

Író.: David Nicholls 
Cím.: Egy nap (One day)
Kiadó.: Carta light
Sorozat.:  -
Kiadás éve.: 2010

Fülszöveg:

Emma és Dexter az egyetemen ismerkedtek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül...Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek akuket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma?

Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes - és néhány szívszorító - meglepetés várja.

Nagy Britanniában lassan másfél éve stabil bestseller az Egy nap, mely a kritikusok és az olvasók egybehangzó véleménye szerint a legeredetibb és legjobb szerelmes regény a Bridget Jones naplója óta.

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. (...) Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

!.VIGYÁZAT SPOILER VESZÉLY.!

A történetről.:

Igyekszem nem elárulni olyan fontos momentumokat, amely esetleg megfosztana benneteket a lelkesedéstől, hogy elolvassátok e csodálatos könyvet.

De higgyétek el nekem, ha tudjátok mi a vége, ha ismeritek a bennfentes poénokat és titkokat, akkor is el tudjátok olvasni ezt a könyvet. Sok olvasót feszélyez, sőt egyenesen meggátol az olvasásban az, ha előre tudja és ismeri a dolgok kimenetelét. Én sem vagyok másképp. Ezért is egy kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Két éve láttam a könyvből készült  filmet, és igazából fogalmam sem volt arról, hogy létezik ez a könyv. Egyik barátnőmmel beszéltünk a filmekről, és kérdezte, hogy melyik filmet ajánlanám neki, hogy megnézze a barátjával és rögtön az Egy nap jutott eszembe. Két év után...szerinted mennyire hagyott bennem mély nyomot?! Félve kezdtem olvasni a könyvet. Féltem attól, hogy mivel már láttam a filmet egyszerűen nem fog lekötni a történet, mivel már tudom a végkimenetelét. Féltem azoktól az érzelmektől és gondolatoktól, amiket esetleg kiválthat belőlem a könyv. Volt belőle elég... Ennek ellenére úgy reagáltam minden egyes sorra, mintha először találkoztam volna velük. Mélyen élt bennem a film megnézése után a sírásnak az emléke. De elkezdtem a könyvet nagyjából egy nap alatt be is fejeztem és teljes bizonyossággal mondhatom; hogy nem bántam meg.

De én azt mondom, kezdjünk el végre ténylegesen a könyvről beszélni.

Egy megszokott, valamilyen szinten alap történetet olvashatunk, nem semmi körítéssel, érzelmekkel, emberekkel és formában. Végre nem egy olyan könyvet olvashattunk amely napról napra írja le a történetet. Nem kellett ötszáz-akárhány oldalt végigolvasnom egy kis történésért. A szokatlan forma annyiból áll, hogy 23 éven keresztül egyetlen napot olvashatunk el, mégpedig a barátságunk évfordulóját, június 15.-ét, Szent Swithin napját. Megtudjuk, hogy mi történt velük az eltelt időben, hogy kapcsolatban élnek-e, hogy beszélnek-e egyáltalán egymással, van-e munkájuk, hogy teljesültek-e a kívánságaink, vágyaik, hogy mi bántja őket, vagy éppen mi illetve ki teszi őket boldoggá.

Ugyebár minden 1988-ban kezdődött egy egyetemi bulin, ami hát valljuk be, átcsapott valami másba. Em már akkor valamivel többet érzett az elkényeztetett Dexter iránt, aki csupán egy gyors numerát szeretett volna egy egyetemi csajjal, amit végső soron mégsem kapott meg. Sokkal fontosabbat kapott, mint egy átmulatott éjszakát, egy életre szóló barátságot és szerelmet. Egyszerűen fantasztikus volt!

És ezután jön az élet, rohadt nagy és kemény habbal egy apró cseresznyével a tetején.

Emmát minden évben - ha kifejezhetem így magam - szerettem. Ő maga egy olyan tipikus női karakter, aki valójában Te vagy. Tele érzelemmel, kétségekkel, szerelemmel, vággyal. A szemünk előtt vált egy Betti a csúnya lány fazonból egy olyan nővé, aki után bomlottak a pasik. Ott volt például Ian, a suli igazgatója és Dexter. A Dexteres kapcsolatot jegeljük még egy darabig. Emma karaktere elképesztően hihető volt. Egy húsz éves csaj, aki nem tudja mihez akar kezdeni. Ott van egy terv, egy apró eldugott  sarokban és ez a terv az írás. De nem mer lépni, így rengeteg mindent kipróbál. Dolgozik mexikói étteremben  - kedvenc két vagy három évem - tanár és aztán mégis író lesz. Ő maga és a személyisége is olyan fejlődésen megy keresztül, amely mindannyiunk életében megtapasztalható. És aztán ott van Dexter..óó, Dexter.

Imádtalak.

Na jó nem mindig. Kifejezetten voltak szar évei a gyereknek, elég sok, hogy őszinte legyek. Például amikor...vagy...áá mindegy. Nem mondom meg. Kimaradnál a poénból.

Mikor olvastam a könyvet, az jutott eszembe, hogy a csajok miért szeretik a köcsög pasi karaktereket?

Nem tudnám megválaszolni hiába olvasok el több ezer könyvet. Lehetetlen. Van bennük valami..csibészség - jesszus milyen szó ez? - ami egyszerűen csábít. - atya úr isten, ez aztán értelmes volt.

Nos, ilyen volt Dexter. Néha utálatos, de szerintem az ilyen-olyan mély pontjaitól még inkább szerethetővé vált.

Maga a könyv folyamatát tekintve eléggé lassú volt. Komolyan..23 év egy szeretlek-ért? De mindez nem vesz a könyv értékéből. Mindezzel annyit akartam elmondani, hogy a sztori kiszámítható volt. Nem csak a fülszöveg miatt, egy ilyen történet mindig happy end.-del végződik... Na és itt mondja David Nicholls, hogy ÁLLJ, SZAR KÖNYVET NEM CSINÁLUNK!

Beüt a krach, jön a dráma és az órákig tartó sírás, mind a szereplők, mind az olvasó részéről.

Nem tudom, hogy ez jó értékelésnek számít-e... De gondoljatok arra, hogy nekem ez az első. Elvesztettem a könyv-kritikus-szüzességem.

Hola.!

A szereplőkről.:

Emma Morley.:

Em kicsit én vagyok..és egy kicsit Te is, ha elhiszed nekem vagy nem, de így van.

Azt hiszem, a fenti sorokban eléggé bőven kifejtettem a véleményen Emmáról.

Egy nagyon-nagyon szerethető karakter. Nagyon kevés olyan könyv van, amiben kedvelem a női főszereplőket, de Em az egyik kivétel.

Imádtam.

Esetlen, szegény, imád írni, élni, olvasni, határozott, néha félénk, bátor, vakmerő, vagány. Annyi tulajdonságot fel lehetne még sorolni róla. Egy hiteles női karakter, akibe nem lehet bele kötni. Ugyanolyan arányban van benne a jó és rossz tulajdonság. Imádtam.

Imádtam.

És igen, imádtam.

Dexter Mayhew.:

Imádtam. Az új kedvenc szavam és tökéletesen leírja, hogyan is érzek a könyv iránt.

Tipikus pasi. Folyton kanos, de ennek ellenére csorgatod utána  a nyálad. Pont.

Könnyű szeretni, könnyű utálni. Olyan egyszerű együtt érezni vele és olyan egyszerű és könnyű epekedni utána.

Hasonló Em karakter fejlődéséhez. A szemünk előtt válik - mit ne mondjak elég lassan - egy kicsapongó srácból egy érett, felelősségteljes férfivá.

A kicsapongó korszakaiban is voltak fénypontjai, például mikor az édesanyját látogatta. - megható jelenet, zsepit neki.

Imádtam. 

Dexter Mayhew, felszólítalak rá, hogy most azonnal légy valóságos és költözz be a háremembe!

Értékelés.:

Borító.: 10/7

Történet.: 10/10

Szereplők.: 20/20 (Jelen esetben, csak Emmát és Dextert vettem figyelembe, fejenként tíz-tíz pont)

Ha valamit titokban kell tartani, az általában azért van, mert egyáltalán nem is kellett volna megtenni. 

Ha érdekel a könyv, szeretnéd elolvasni kommentben hagyd meg az e-mail címed!

A Dexter imádó.:

Fannii J.

xx